Feszüljek meg, ha értem.
Ajánl-lyuk
-
-
Archives
- December 2016
- November 2016
- October 2016
- September 2016
- August 2016
- July 2016
- June 2016
- May 2016
- April 2016
- March 2016
- February 2016
- January 2016
- December 2015
- November 2015
- October 2015
- September 2015
- August 2015
- July 2015
- June 2015
- May 2015
- April 2015
- March 2015
- February 2015
- January 2015
- December 2014
- November 2014
- October 2014
- September 2014
- August 2014
- July 2014
- June 2014
- May 2014
- April 2014
- March 2014
- February 2014
- January 2014
- December 2013
- November 2013
- October 2013
- September 2013
- August 2013
- July 2013
- June 2013
- May 2013
- April 2013
- March 2013
- February 2013
- January 2013
- December 2012
- November 2012
- October 2012
- September 2012
- August 2012
- July 2012
- June 2012
- May 2012
- April 2012
- March 2012
- February 2012
- January 2012
- December 2011
- November 2011
- October 2011
- September 2011
- June 2011
- May 2011
- April 2011
- March 2011
- February 2011
- January 2011
- December 2010
- November 2010
- October 2010
- September 2010
- August 2010
- July 2010
- June 2010
- May 2010
- April 2010
7 Comments
Sok esetben épp az a kínzás, ha elmesélik a “viccet”.
Szegény párkockás rajzolók az idő és a követelőző hozzászólók szorításában!
A képen a gyógytornász nyújtógyakorlatokat végez a porckoronsérvben szenvedő páciensen, hogy fájdalmait enyhítse.
(nekem egy népdal jutott eszembe: “Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni. Ott kell annak megtanulni, hogyan kell a dudát fújni!” – de miért is? 😉 )
Két nyúl megy a sivatagban. Mennek, mendegélnek, egyszercsak az egyik kinyúl, a másik meg sörért.
Dear Lépa Letek Mogyolló!
…eccercsak a zegyik kinyúl, me’ a másik sörét! 😛
((Ja: és totál igazad van Dear KISZ, télleg nem azé szóllok hozzá, me van mit monnyak… 😛 ))