Bélabátyó

Találka

and tagged , , , , , , .
Ami két csík, nem nyúlik.

Találka - Bélabátyó

37 Comments

  1. Danee says:

    Hát ez aranyos 😀

  2. prof. dr. Béla atya says:

    +6ó. Mi a folytatás? Csak nem egy szerelmi háromszög? Majd a befejezés egy családi kör?

  3. Petyagyerek says:

    Bélabátyót legközelebb ne tessék elengedni hétvégére. Túlpiheni magát. 😀

  4. eironeia says:

    csaknem Edwin Abbott Síkföldje adta az ötletet?

  5. Viszkózus Kőfaragó says:

    Tétel: a párhuzamos vonalak a végtelenben találkoznak.

    Indoklás: a párhuzamos vonalak keresztezik Chuck Norris útját, miközben ő éppen a végtelenig számol el, ezért egy flegma, már-már unott pörgőrúgás egymásnak taszajtja a meggondolatlanul vakmerő vonalakat.

  6. Facel Vega says:

    Nincs túldimenzionálva.

  7. NéNó kapitány says:

    Csaj már majdnem elhúzta a csíkot.

  8. Geg E says:

    Ez nekem túl egyszerű geometria! Sokkal jobban tetszik az a GegEometriai feladat, amikor két kör alatti rombusz hosszanti átlójára kell merőlegest szerkeszteni!

  9. gonoszleszek says:

    @Gege: Ha ragaszkodsz hozzá, hogy két kör ALATTI – nos akkor is szerkeszthető a merőleges, csak a körző és vonalzó mellé kell még egy éles kés is…

  10. Geg E says:

    Lehet, hogy te gonosz vagy és késsel szerkesztenél, én maradok a jól bevált 6H-ás kemény cerkánál!

  11. gonoszleszek says:

    hö-hö-hö…az megeszi a sima ceruzafaragót … ráfaragtál… (ja és az a rossz, aki rosszra gondol)

  12. kukipapa says:

    a párhuzamosok találkoznak a végbelemben

  13. buncoo says:

    @kukipapi: akkor kifinx

  14. wambipur says:

    Párkockáék!

    Tényleg kedvellek és tisztellek Benneteket (ez idáig legalábbis mindenképp így volt), és tisztában vagyok vele, hogy én egy senkise vagyok, de EZT AZÉRT TÁN NEM KELLETT VOLNA! Már ennyiből is pontosan tudnotok kell, hogy mire gondolok – ketten közületek minden kétséget kizáróan tisztában is vagytok vele, viszont arra az esetre, ha kis csapatotok további tagjai közt akadna, aki esetleg mégsem:

    Nem az a probléma, hogy nem tettétek ki a honlapotokra annak idején “Egyenes beszéd” című, vérrel és verítékkel évtizedek hosszú munkája árán létrehozott szubkulturális műalkotásomat, melyet beküldtem Nektek (már jó régen… akkor egyébként egyikőtökkel – van bennem tapintat még a körülmények ellenére is, úgyhogy nem nevesíteném az illetőt – írásban még váltottunk is egy-két szót a rajzzal kapcsolatban, ugyanis szerepelt rajta egy baráti körömben előszeretettel használt, de a köznyelvben még nem meghonosodott kifejezés, melynek fent meg nem nevezett párkocka-oszlopos tag kíváncsi volt az eredetére/jelentésére), hanem az, mármint a probléma, hogy… szóval a probléma konkrétan nem más, mint Bélabátyó fenti rajza.
    Hogy az első gondolataim mik voltak, amikor megláttam, azt inkább nem írnám le, de a másodikat igen: ügyehogyügye, nem is volt olyan rég, amikor egy bizonyos híres személy Plágium című doktori értekezésével összefüggésben ceruzáitokból megjelent itt a Párkockán egy-két élcrajz – hát a fenti, “Találka” címet kapott (kvázi)reprodukció után most így visszamenőleg már nem tudnék olyan jókat derülni rajtuk, mint akkor.

    Na mármost, jobban belegondolva talán bóknak kéne vennem a lépéseteket, mert ezek szerint mégiscsak elnyerte egyikőtök-másikótok tetszését az eredeti mű, ha egyszer egy felhígított, pinkesített “feldolgozásra” érdemesnek találtatott (vö. európai filmek amerikai változatai, a nagyközönség számára történő emészthetőbbségesítés jegyében), ami önmagában véve valóban hízelgő… is lehetne akár, de mivel még csak meg sem kérdeztetek, hogy “mit szólnék hozzá, ha…”, így mégsem tudok neki őszintén örülni. Annyira pitiáner ez a fajta eljárás, hogy teljesen döbbenten állok előtte, mi vihetett rá ilyesmire épp Titeket. Ellenben ha már egyszer így alakult (amit módfelett sajnálok, és nagy csalódást jelent), egyrészt elvárnék egy elnézéskérést, másrészt levelem nem kimoderálását, harmadrészt az eredeti rajz közzétételét is jelen (“Találka” c.) alkotás fölött, vagy külön (ahogy gondoljátok), természetesen pár szó kíséretében, amolyan őszödibeszéd vagy mi gyanánt (Kim Ir Szen bizonyára ki tud eszelni valami frappánsat). Mindezt tisztességes módon megoldva, tehát itt, a Párkocka hasábján, nem pedig a KIm Ir Tud rovatotokban (amely rovat számára egyébként eredetileg beküldtem Nektek a rajzot). Ha a rajz netán már nem lenne a birtokotokban, mert az “átdolgozás” elkészítésével párhuzamosan fölöslegessé vált számotokra és töröltétek, keressetek meg e-mailben, és készséggel rendelkezésetekre bocsátom újra.

    Biztos vagyok benne, hogy profi karikaturisták lévén tisztában vagytok a szellemi tulajdon tiszteletben tartásának fontosságával, és őszintén remélem, hogy Ti is úgy érzitek, hogy ezt a baklövést (nevezzük így) illene helyrehozni. Amennyiben mégsem, úgy, ha “csak” erkölcsi síkon is, de magatokkal babráltok ki.

    Üdvözlettel:
    Vajda Ambrus

    Utóirat, miszerint pikantéria:
    Az egyenesek meghúzása utáni hosszú alkotói válságomat követően nemrégiben egyik barátom születésnapja alkalmából készítettem egy újabb, sokkal nagyobb szabású és roppant összetett festményt, és épp a minap fordult meg a fejemben, hogy azt is beküldeném Nektek, gondolván, mit lehessen tudni, hátha az már megüti a mércét és úgy ítélitek meg, hogy a szélesebb néprétegek is kedvüket lelnék benne a Kim Ir Tudon. Hát ilyen körülmények között ért a tegnapi esti kellemetlen reveláció, ami után előbbi szándékomról, azt hiszem, érdemesebb letennem, mert – Isten látja lelkemet – a babérleveleket ugyan nagy ívben leszarom, ám ettől függetlenül rosszulesne valaki más neve alatt és felhabosítva viszontlátni (értsd: a festményt).

  15. elefa says:

    Hááát, ez valóban lipi-lopi… Enyhén szólva ciki a dolog, sőt égő! (Mellesleg láttam én is az eredetit, szóval tudom, miről beszélek…)

  16. krasef says:

    Há ez így valóba nem kóser, ecséim!

  17. lfs says:

    Hm… ez ciki.

  18. makimajom says:

    Hát én megnézném az eredetit is akkor!

  19. gáz says:

    ha ez tényleg lenyúlás, most kiderülhet, hogy a Párkockákok csak szellemesek vagy korrektek is.
    banyek, azért engem ez kvra zavarna.

  20. palibá says:

    ez csúnyán hangzik, gyerekeim, mutassátok csak azt másik rajzot

  21. Kim Ir Szen says:

    Kedves Ambrus,

    Először egyáltalán nem értettem, miről beszélsz. Aztán utánanéztem a levelek közt és valóban, küldtél anno 2011. július 3-án egy rajzot Egyenes beszéd címmel. Igen, van némi hasonlóság a két rajz között, de szerintem csak az alapötlet hasonló, és arról pedig biztosíthatlak, hogy Bélabátyó – aki a fenti csíkot elkövette – nem látta azt, ugyanis az én postaládámba érkezett, és sajnos ott is kallódott el.

    Ha valakin valamit számon kell kérni valamit, akkor az én vagyok, nem Bélabátyó. Nem vagyok elégedett magammal, ami a Kim Ir Tudot illeti, mert egyszerűen nem volt elég időm és energiám arra, hogy rendesen foglalkozzak vele, részben ennek tudható be annak hanyatlása. De most utánanéztem, és szerintem nem az volt az oka a nem publikálásnak, hogy rossznak találtam a rajzodat, hanem hogy az érkezést követően két nappal később szabadságra mentem (most csekkoltam le a naptáramban, nem kamuzok), és irgalmatlan sok levelet kaptam, ami miatt elkallódott a rajzod. (Ugyanott landolt minden privát, munka és párkockás levelem, ami miatt teljesen áttekinthetetlenné vált számomra a fiókom.)
    És persze kaptunk rengeteg olyan pálymunkát is másoktól, amiket inkább nem tettünk ki, mert sem rajzban, sem humorban nem ütött meg semmilyen mércét. (Van, aki azóta is fikáz minket kommentben, ilyenkor szívesen közzétenném, mit küldött be nekünk, de ez szerintem nem lenne fair.)

    A plágiumvádról meg annyit, hogy van pár olyan ötlet, téma, ami egymástól függetlenül jut embereknek az eszébe, én is találkoztam már saját poénommal, amit nem valósítottam meg, de más igen, holott nem is tudhatott róla, hogy nekem az eszembe jutott.
    Itt most a Geometria volt a téma, amihez a vonal/egyenes/párhuzamos adja magát, és ha valaki összehasonlítja a két rajzot, valóban találhat némi párhuzamot köztük, de biztosíthatlak róla, hogy nem az történt, hogy a rajzoló meglátta és feltuningolta.

    Az ominózus rajzodat itt lehet megtekinteni egyébként: https://www.evernote.com/shard/s198/sh/8146c7b8-ab4a-4466-ad7f-5eb932e64f3d/a6a986bddc5766c37f8609a9611ca8e5

    Végül szeretném, ha elfogadnád személyes bocsánatkérésemet. Nem a plágiumért, mert azt a vádat visszautasítom az egész csapat nevében. (Egyszer valaki beküldött egy ilyen rajzot pályázatra, aminek az eredetijét nem ismertük, lett is nagy felhorgadás, és azonnal le is szedtük azt.) Hanem azért mondok mea culpát, mert anno nem reagáltam a leveledre és a rajzodra, és nem tettem ki a csíkot, pedig nem volt rosszabb, mint más pályamunkák.
    Ígérem, a következő ilyen beküldött rajzodnál jobban fogok figyelni.

  22. akárki says:

    dear KISZ, úgy adódott, hogy most te kaptad a körmöst …
    de jól fogadtad! respect!

  23. Kim Ir Szen says:

    Lehordhatnak mind a húsz körmömről, akkor is csak azt tudom mondani, amit gondolok és ahogy történt.
    Viszont ha Bélabátyó kollégát támadnák az én hibám miatt, azt nehezen viselném.

    Azt tudom még felajánlani esetleg, hogy Facebook oldalunkon közzéteszem a rajzot némi magyarázattal.

  24. elefa says:

    Ööö… Érdekes… Elég átlátszó Kim Ir Szennek ez a válasza, nem is kicsit! Karinthynak egy kiváló novellája jut eszembe róla, a Magyarázom a bizonyítványom… De hát ha ennyi telik, ennyi telik…

  25. buncoo says:

    @elefa nem tisztem KISZ-t védeni – de átlátszó-t NE EMLEGESD! herótom van az olyan analfabétától, aki nem tud írni, ezért mindig “diktál” (ha megunom, egyszer a szájába adom a diktálnivalót…)

  26. szamócka says:

    Háthát, nem szép, mérkellezt?! Facebookra az eredetivel, az ostopéd szó hogyanjával egyetemben

  27. buncoo says:

    @elefa: bocs (csak az hibázik, aki dolgozik) mellénéztem az “átlátszó”-t / nem téged akartalak bántani
    @szamócka: csak tipp: ortopéd ostoba=ostopéd

  28. krasef says:

    Már majdnem elhittem, de igazából azért mégsem. Az egyenes pali egyenes beszéd párhuzam nem sok kérdőjelet hagy, smitteléssel vegyes gusányizás tényállása forog itten fenn, egyszerűbb lett volna megjelölni az ötletgazdát.

  29. wambipur says:

    Kedves Kim!

    Csalódott vagyok, hogy nem beszéltétek át ezt a dolgot és egy ilyen válasszal tiszteltél meg. Nincs jogom kételkedni a szavaidban, Te a magad nevében bizonyára őszintén és jóhiszeműen fogalmaztad meg a fenti válaszodat, viszont éppen ezért el kellett volna kerülnöd a “csapat nevében” fordulatot: ha vakációra mentél (ezúton köszönöm az ezt alátámasztó screenshot-ot, amit e-mailben küldtél), és ezért a levél, amiben annak idején a rajzot elküldtem nektek, elkallódott a postaládádban, és ezért nem reagáltál rá, és ezért nem tetted ki, hát akkor elkallódott, nem reagáltál rá, nem tetted ki, tiszta sor, semmi gond (az sem lenne gond, ha nem tetszett volna, és azért nem tetted volna ki – már mondtam, hogy a nem közzétételt egy csöppet sem nehezményezem), szóval mindezekért nem kellett volna fentebb elnézést kérned.
    A sántaság az, hogy annak idején a beküldött rajzra nem Tőled (Tőled tényleg nem) érkezett reakció, hanem az egyik rajzolótól (mondjuk tény, hogy nem is Bélabátyótól).

    Néhány megjegyzés:
    1) Azt írod, “ha valaki összehasonlítja a két rajzot, valóban találhat némi párhuzamot köztük”.
    Kérlek, ennyire ne nézzetek már butának se engem, se senkit: itt nem párhuzamról van szó (leszámítva az egyeneseket, mert azok tényleg párhuzamosak), hanem egybevágóságról. Nem csak annyi a párhuzam a kettő között, hogy két egyenes beszélget, és hogy a találkozásra való kihegyezés a poén. Elég (túl) sok momentumról van szó.
    2) Azt írod, “nem az történt, hogy a rajzoló meglátta és feltuningolta”.
    Valóban nem nevezném feltuningolásnak: inkább szájbarágósításnak (persze ízlések és pofonok) – cserébe viszont legalább hepiendet kapott a történet vége. Hurrá.
    3) A beküldött rajz nem a postaládádban pihent másfél éven át elkallódva, elfeledve: egy másik szórakoztató típusú honlapon másfél éven át bárki által látható volt. A Facebookon is. (Mit tesz isten, az oldal nemrég bezárt, aztán a Facebookról is lekerült a rajz, s minő véletlen, egy-két hétre rá megjelent a fenti alkotás itt a Párkockán.)

    Most pedig eljátszódom egy kis kérdés-felelekkel. (Kérlek, tegyétek meg magatokban Ti is, meg mindenki, aki szeretné megérteni az álláspontomat).

    – Mi a valószínűsége annak, hogy két, egymástól teljesen független személynek, továbbiakban A és B (nahát, ez a nevekkel is egybevág), hajszálpontosan ugyanaz a sztrip eszébe jusson, és megvalósítsák? (mint mindennek az életben, 50%)
    – Mi a valószínűsége annak, hogy a tér-idő kontinuumban mindez másfél éven belül történjen meg és azonos állampolgárságú állampolgárokkal?
    Mint mindennek az életben, 50%.
    – Mi a valószínűsége annak, hogy B-nek úgy jusson eszébe A-tól teljesen függetlenül ugyanaz, hogy másfél évvel korábban A a rajzát elküldte B csapatának?
    Mint mindennek az életben, 50%.
    – Mi a valószínűsége annak, hogy miután A a következő szavak kíséretében bocsátotta B csapatának rendelkezésére a rajzát: “nem fog veszteségként érni, ha nem kerül ki a világot jelentő kockára – én már úgyis láttam, és a készítése közben éppen eleget nevettem már rajta”, ezt követően reakció érkezzen rá, majd elkallódjon (tegnapig, amikor sikerül újra megtalálni, és fölismerni, hogy jé, tényleg hasonlít).
    Mint mindennek az életben, 50%.
    – Mi a valószínűsége annak, hogy mindkét személy úgy valósítja meg az ötletét, hogy… ? [ez nem egy, hanem több kérdést jelöl, a megvalósításbeli egybevágóságokkal és kísértetiesen hasonló megoldásokkal kapcsolatban, de nem fogalmazom meg az összes kérdést egyenként, mert lusta vagyok, bárki be tudja helyettesíteni a pontpontpont helyére a szóban forgó dolgokat: a végtelenül minimalista témaválasztás (ami B munkáira eddig különben nem is volt jellemző, de ez persze semmit sem jelent); vízszintes haladási irány (nem függőleges, nem ferde); a felütés brutális hasonlósága; a haladás érzékeltetése (az egyiken ponttal, a másikon kiírással); a fölső egyenes a férfiú]
    Mint mindennek az életben, 50%.
    – Mi a valószínűsége annak, hogy miután A a következő szavak kíséretében bocsátotta B csapatának rendelkezésére a rajzát: “a képen a sík G-pontját nemcsak a geometrikus pornó iránt rajongók népes tábora kedvéért jelöltem be, hanem egyúttal viszonyítási pont gyanánt is”, azután jóval később megjelenjen egy geometria című tematika a csapat honlapján, melynek nyitó ábrája, mit tesz isten, épp a fenti, A rajzával szinte teljesen megegyező rajz legyen?
    Mint mindennek az életben, 50%.
    – Mi a valószínűsége annak, hogy fenti rajz csak azután jelenjen meg, hogy A rajza már eltűnt az internetről?
    Mint mindennek az életben, 50%.
    – Mi a valószínűsége annak, hogy amikor B benyújtja A-tól teljesen függetlenül elkészített rajzát a csapatnak, nincs senki, aki emlékezne és azt mondaná, hogy “ez nagyon sirály, de figyu, inkább rajzolj valami mást, mert képzeld, ezt már valaki régebben megfestette és beküldte nekünk, nehogy már asziggye majd az a szerencsétlen, hogy koppintás”?
    Mint mindennek az életben, 50%.
    – Mi a valószínűsége annak, hogy ha egy noname senki plágiumváddal áll elő egy népszerű honlappal és karikaturistájával kapcsolatban, akkor arra fájdalmas, de tisztességes beismerés, vagy legalábbis a hiba elismerése lesz a válasz?
    Mint mindennek az életben, 50%.
    – Mi a valószínűsége annak, ha egyszer egy noname senki beküld egy koppintott rajzot (aminek az eredetijét Ti nem ismertétek, de a közönség felhívja rá a figyelmeteket), hogy azt eltávolítjátok?
    Ahogy írod is: 100%.

    A tegnapi levelem után egy dolgotok lett volna: összedugni a fejeteket, megkérdezni fentebbi rajz alkotóját, hogy “figyu, ez komolyan saját ötlet”, aztán megbeszélni a másik illetővel (aki Rajtad kívül szintén látta régen a rajzot, aki még kapcsolatba is lépett velem), hogy “de basszakutya, hogyhogy nem emlékeztünk arra, hogy ezt már megcsinálta valaki, pedig ketten is láttuk”, aztán eldönteni, hogy mitévők legyetek. Két út állt előttetek a megoldásra. A fenti – a csapat nevében megírt – válaszoddal (akarva-akaratlanul) a rosszabbikat választottátok, ahogyan arra egy híres személy esetében a nem olyan távoli múltban már láttunk példát. Esetében a későbbiek azt igazolták, hogy nem hozott bölcs döntést. Hogy esetetekben mi lesz az eredménye, azt nem tudom, és bevallom, már nem is érdekel egyáltalán. Gondolom, semmi.

    Az e-mailedben írtad: “Remélem, azért nem haragszol ránk”.
    A válaszom: tegnap még haragudtam, ma már nem haragszom, csak mélységesen csalódott vagyok, mert kedveltem a Párkockát.

    Én kérek elnézést, hogy másfél évvel korábban megrajzoltam és beküldtem Nektek (egy másik honlap pedig megjelentette) azt, amit most az egyikőtök szintén megrajzolt. Ha tudtam volna, hogy tőlem függetlenül is meg fogja valósítani valaki a jövőben, sosem juttattam volna az eszembe ilyen csalárdságot tenni.
    Ezennel a magam részéről be is fejezném, még gyermekkoromban elhatároztam, hogy nem leszek olyan felnőtt, aki egyeneseken fog veszekedni más felnőttekkel.

    Sziasztok.

    Ui.: A rajz Facebook-oldalatokon való publikálásának felajánlását nagyon köszönöm, de lemondok róla. Aki akarta, már láthatta eddig is az elmúlt másfél év során. De tényleg köszi, értékelem a gesztust. :)

  30. azördög(nemalszik) says:

    bár ismerem a “pszeudoplágium” műszava mellett annak jelenségét is
    ez akkor is FÁÁÁÁÁÁÁÁJ!

  31. Kim Ir Szen says:

    Kedves Ambrus,

    Vártam a reakciódat, és nem akartam azokra a kritizálókra reagálni, akik nem hisznek nekem. De látom, te sem hiszed, egy válasz még mindenképpen jár a részemről.

    Miután megírtam a választ, azonnal jeleztem a rajzolóknak is az esetet, akik ritkán szólnak hozzá itt a kommentekben. (Azt azért érdemes tudni, hogy a rajzolók mind más településen élnek, szóval csak online dugjuk össze a fejünket általában, néha vannak találkozók.) Meg is kértem őket, hogy hadd kezeljem én a problémát, mivel én hibáztam, és ne kezdjen el senki visszatüzelni. Ha jól értem, nem hiszed el, hogy Bélabátyó a saját kútfőjéből találta ki a rajzot. Ez szomorú, ugyanakkor ez olyan vád, amit az ő nevében is elutasítok. Tudom jól, mennyire komolyan igyekszik venni a rajzait, és fel sem merül bennem, hogy ellopná más ötletét. (A Geometria témát még csak nem is ő dobta be, hanem Plá, akinek a síkidom-csikidam párhuzam megszületett a fejében. De biztos másnak is eszébe jutott már tőle függetlenül. Hogy mi mikor jön elő témaként, melyik héten, azt meg én szoktam többnyire belőni, nem a rajzolók. Többynire a rajzok sorrendjét is, aminek a legfőbb vezérelve általában az, hogy milyen sorrendben készülnek el – hacsak nincs valami aktualitása egy bizonyos napra.)

    Bevallom, amikor a leveled megnyitottam, és megláttam a rajzodat, nem jött elő semmilyen aha-élmény, hogy én ezt már láttam valaha. Lehet, hogy anno amikor megnyitottam, láttam, de nem dereng ilyen. (Néha magam is meglepődöm egy-egy régi rajzunkon, hogy jééé, erre nem is emlékszem.) Nem láttam másik oldalon, vagy legalábbis nem emlékszem rá.

    Csak szeretnék idézni az emailekből, amiket ma a csapaton belül váltottunk:

    – “Hát ha valaki mindenáron azt akarja hinni, hogy a Párkocka sutyiban plagizál, pláne úgy, hogy attól lopik ötletet, aki bármikor le tudja buktatni, akkor higgye. Magyarázat megvolt, a hitet meg nem lehet osztogatni.
    (Biztos vagyok abban, hogy a 89 fokos derékszög poén is eszébe jutott már többszáz humoristának az emberiség kultúrtörténete folyamán. És tegye fel a kezét az, akinek az isiben a rombuszról nem a pina jutott az eszébe. Mert az is plágium, a Karinthynak már hamarább eszébe jutott.)”

    – “Mondjuk én nem látok nagyon sok párhuzamot (úristen, most elloptam Bélabátyó viccét!) a két rajz között.
    Közös dolog kettő: párhuzamosok beszélgetnek, udvarlási szándék. Ennyi.”

    – “Na, akkor most én is leírom itten: nekem is volt most az Európás rajzomra egy reakció, miszerint azt már korábban megrajzolta Nemes Zoli kollégám: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=4965111777681&set=o.279427845426613&type=1&theater ” (Itt még az az érdekes, hogy a válasszunk magunknak csillagot témát én írtam hozzá úgy, hogy nem ismertem Nemes Zoli rajzát.)

    – “Az ilyen sztorikat föl kell jegyezni, még jól fognak jönni egy riportban 10-20 év múlva!”

    – “Egyébként pont Nemes Zoli posztolt egy érdekes újságot a Similarities-t: http://goo.gl/EZ9fk
    Erre a linkre klikkelve elérhetőek ezek az online kiadványok. Évről évre gyűjtik a hasonló vagy plágiumgyanús karikatúrákat a világ minden tájáról. Nagyon tanulságos :)

    Ezt az utóbbi linket érdemes megnyitni és megnézni, hogy igen, van ilyen, és nem is feltétlenül csak lopásokból születik hasonlóság.

    A plágiumvádat továbbra is elutasítom az egész csapat nevében, magam sem szeretnék olyan emberekkel együttműködni, akik nem egyenesek. Szerencsére ez az esete nem áll fenn ebben a társaságban.

    Sajnálom, hogy ez a reakciód, ha nem hiszed el, akkor nem hiszed el, egyebet nem tudok tenni, és úgyis hiába magyarázkodnék, ha úgysem akarod elhinni.

    Sokan nem szeretnek minket, és ők biztosan örülnek most, hogy kabátlopási ügybe keveredtünk, és majd azt mondják, hogy na tessék, ezek lopnak. Lelkük rajta – én igazából leszarom. Csak annyit tudok erre mondani, hogy nem szorulunk rá, hogy ilyen alantas eszközöket vegyünk igénybe. Szerinted megérné? Nekünk biztosan nem. Egy rajzról van szó, amin elúszhat a becsület. Nem összemérhető a két dolog, az utóbbi pedig fontosabb a számunkra. Ezt mindenki nevében mondhatom.

    Üdv,
    Kim Ir Szen

  32. azördög(nemalszik) says:

    hát akkor én innenhúzomacsíkot ( 😉 )

  33. krasef says:

    @Izé: wambipuré, korábban csinálta, csak később küldte be, amúgy nem fogtad a lényeget asszem
    @Kimmy: örülök, hogy ilyen jó a házi humorotok, előbb-utóbb biztos halálra röhögi magát valamelyikőtök vidám kis társaságotokban; csak egy dolgot kellett volna tenned, de megint nem sikerült, gratulálok és örvendtem.

  34. azördög(nemalszik) says:

    Lelkük rajta – én igazából leszarom. Csak annyit tudok erre mondani, hogy nem szorulunk rá, hogy ilyen alantas eszközöket vegyünk igénybe. (KISZ)
    Igen, van a leszarásnál alantasabb eszköz: a letaposás…

  35. wambipur says:

    Kedves Kim Ir Szen!

    Szavaidból kiérzem, hogy a szomorúságod őszinte, ezért korábbi elhatározásom ellenére mégis megejtek én is még egy választ.

    1) Ha eddigi megnyilatkozásaimból a mindnyájatokra kiterjedő kollektív bűnösség vádja sugalmazódott volna, azt semmisnek nyilvánítom, fogalmam sincs és nem is lehet, hogy ki miért és mennyiben felelős.

    2) Mi sem állt távolabb tőlem, mint szórakozásból mondvacsinált kabátlopási ügybe keverni Titeket, vagy a Párkocka – tudj’ isten miért – megrögzött utálóinak kedvére tenni.

    3) Belső levelezésetekből az első, második és negyedik idézetet elhagyhattad volna, azok kifejezetten cinikusak, és csak arra jók, hogy demonstráld velük, mennyire lesajnálnak, akik írták, illetve hogy mennyire összetartó társaság vagytok (ami szép dolog), viszont ezzel az erővel én is idézhettem volna a családomból, ismeretségi körömből származó véleményekből. (Fölösleges, az igazság nem az erőviszonyokon múlik – vagyis persze de, csak mint tudjuk, az gyakran nem az abszolút igazság.) Sőt, én egy ilyet említek: legszűkebb baráti körömben akad olyan, aki számára azért nem teljesen magától értetődő, hogy igazam van, és lát esélyt a véletlenek különös összjátékára is.
    A másik két idézet a linkekkel korrekt.

    4) Az egyik idézett megnyilatkozásra azért külön is szeretnék reagálni, mert azt különösen cinikusnak érzem: “ha valaki mindenáron azt akarja hinni, hogy a Párkocka sutyiban plagizál, pláne úgy, hogy attól lopik ötletet, aki bármikor le tudja buktatni, akkor higgye”. Tehát. A vicc kedvéért tegyük fel, hogy igazam van. (Ami meggyőződésem.) Akkor most kijelenthető, hogy le tudtam buktatni bárkit is? Én nem úgy érzem. Netán Ti igen?

    5) Ne állítsatok be úgy, mintha én lennék az a reménytelen eset, aki valamit csak azért se akar elhinni, és nem lehet vele mit kezdeni. Ha így nézzük, ez a dolog totálisan kétirányú: Te éppannyira nem hiszel el/tartasz elképzelhetőnek valamit, mint én.

    6) Ha jól értem, nektek a helyemben, vagyis inkább így mondom: hasonló esetben, azaz X helyre beküldött (Y helyen hosszú ideig publikus) szerzeményetek után X helyen a beküldötthöz egy kísértetiesen hasonló valami megjelenésekor bennetek föl sem merülne a visszaélés gondolata, és kicsit sem menne föl a pumpa. Mit mondhatnék, ezek szerint nagyon különbözőek vagyunk. (Mint ahogy, úgy tűnik, a “megegyező/alig hasonló” fogalmak terén is igencsak eltér a véleményünk, de még a Tiétek is egymáséhoz képest.) Ez van, nincs mit tenni.

    7) Hajlok rá, hogy egy dologban azért így is kiegyezzünk: amit én gondolok és amit Te gondolsz (ill. mások), azok meggyőződések (ill. vélemények) – a tényleges igazságot, bármi legyen is az, sem én, sem Te (sem más), hanem csak egyetlenegy ember tudja biztosan.

    8) El tudom képzelni, hogy nevetséges szarrágásnak tartjátok, hogy ekkora hűhót csaptam egyetlen (vagyis két) nyamvadt rajz miatt. Talán ez megmagyarázza: mivel a könyvkiadás területén dolgozom, valószínűleg az átlagnál érzékenyebb vagyok az efféle dolgokra, és mindig kínosan ügyelek rá, hogy a kezeim közt átmenő anyagokban meglegyenek és rendben legyenek a forrásmegjelölések.

    9) Nem gondolom, hogy a Párkocka sorsáért, bárki általi megítéléséért engem bármilyen felelősség terhelhetne. Nincs lelkiismeret-furdalásom, amiért hangot adtam megdöbbenésemnek és felháborodásomnak. Annak kezelése a Ti felelősségetek. Engem egyáltalán nem tudtatok meggyőzni, de ez nem jelenti azt, hogy a közönség ne tarthatná elfogadhatónak a magyarázatotokat. Ha a Ti szempontotokból nézem, végül is úgyis csak az a lényeg. Hát nem? Hát de.

    Üdv.
    A.

    (A magam részéről most már tényleg lezártnak tekintem az ügyet.)